A Közgazdaságtudományi Intézetben sok éve működik egy szemináriumsorozat, amelynek keretében a munkatársak vagy külső előadók ismertetik legújabb kutatási eredményeiket. 2005. szeptember 29-én, csütörtökön rendhagyó szeminárium, pontosabban kerekasztal-megbeszélés zajlott Kornai János A gondolat erejével. Rendhagyó önéletrajz című könyvéről.
A vita szerkesztett jegyzőkönyve nemcsak a könyv szereplői és a szerzője közötti találkozásról tudósít: Kornai János nem csupán munkahelyének, hanem szellemi műhelynek is tekintette az Intézetet. Számos könyvének, cikkének és előadásának különböző változatait vitatták meg a kollégák és munkatársak formális és informális csoportjai. A szeptemberi beszélgetés így módot adott a korábbi és a mai nézetek összevetésére is.

A kötet tanulmányai a Tudás alapú társadalom és munkaerőpiac Magyarországon a XXI. században című kutatási program keretében születtek. A kutatás egyik célja a munkapiac regionális különbségeinek alakulását befolyásoló tényezők feltárása volt. A kötet első tanulmánya bemutatja a társadalmi-gazdasági jellemzők területi alakulását az átmenet időszakában és az ezredforduló éveiben. A második tanulmány a hazai és külföldi tulajdonú vállalatok munkaerő-keresletének területi eloszlását befolyásoló tényezőket elemzi. A harmadik tanulmány egyrészt bemutatja, hogyan illeszkednek a hazai regionális folyamatok a nemzetközi tendenciákba, másrészt feltárja az új térszerkezet formálódására ható tényezőket, matematikai-statisztikai eszközökkel elemezve a földrajzi-fekvési faktorok és az iskolázottság hatásait. A negyedik tanulmány esettanulmány keretei közt mutatja be az autópálya-hálózat területfejlesztési hatásait Magyarországon.

A regionális növekedést meghatározó tényezőket korábban a gazdasági tényezőkkel, elsősorban azok mennyiségi jelenlétével, majd – a nyolcvanas évektől – azok minőségi összetételével azonosították. Azóta egyértelművé vált, hogy a regionális fejlődésben a gazdasági, a társadalmi, illetve az emberi (munkaerő) faktorok szerepe egyaránt fontos, s egymástól nehezen elkülöníthető, s egyre jobban felértékelődnek a fejlődés humán erőforrásai. Láthatóvá vált továbbá, hogy a munka- és tevékenységkultúra eltérő területi sajátosságokat mutat. A területfejlesztés korábbi paradigmája megingott, új gondolkodás és cselekvési módok jelentek meg., amelyek központi eleme az alulról építkezés, valamint a humán erőforrások aktivizálása. A szerzők a kötet első részében a regionális fejlődés új tényezőire, közöttük a humán erőforrások fontosságára hívják fel a figyelmet. A következő részekben ezen erőforrások néhány dimenziójának regionális szerkezetét tekintik át, végül pedig azokat a sajátosságokat foglalják össze, amelyek befolyásolják a regionális fejlesztés irányait.

A kötet a szerzőnek az elmúlt években a versenyszféra munkapiacát elemző munkáját foglalja össze egységes keretben. Statisztikai, ökonometriai eszközökkel vizsgálja a magyar vállalatok 1992-2002 közötti munkapiaci stratégiáját. A kötet első fejezete a foglalkoztatási helyzet, a munkapiac néhány, az elemzés szempontjából lényeges, általános jellegzetességét mutatja be. A második fejezetben a fontos vállalatcsoportokra aggregált szinten vizsgálja a munkapiaci reallokáció: a munkahelyteremtés és -rombolás folyamatát. A harmadik fejezet a vállalatok bérezési stratégiáját vizsgálja. A bér a foglalkoztatás költsége, így természetesen befolyásolja a vállalatok munkaerő-keresletét, amit a negyedik fejezet tárgyal. Az ötödik fejezet röviden összefoglalja a magyar versenyszféra munkapiacának legfontosabb jellemzőit.

Jelen kötetben a munkanélküli-ellátórendszer működését vizsgáló empirikus kutatásaink eredményeit foglaltuk össze. A kutatások középpontjában az ellátási feltételeknek a munkanélküliek magatartására gyakorolt hatása áll. Magyarországon a tömeges munkanélküliség kialakulása óta igen alacsony a kiáramlás a munkanélküli- állományból, ami jelentős arányú tartós munkanélküliség kialakulásához vezetett. Ezzel összefüggésben már viszonylag korán felvetődtek a munkanélküli- segélyezés lehetséges ellenösztönző, elhelyezkedést lassító hatásával kapcsolatos aggodalmak. A finanszírozási szempontokon túl ezek is szerepet játszottak az ellátás feltételeinek többszöri szigorításában. A kötetben közölt kutatási eredmények – különböző nézőpontokból – a munkanélküli-ellátások lehetséges ösztönző hatásait vizsgálják.

A tudás és a munkaerő termelésének és újratermelésének egyik legfontosabb színtere a háztartás. A kilencvenes évek elején lezajló makrogazdasági folyamatok, különösen a GDP csökkenése, a gazdaság szerkezeti átalakulása, a magas infláció, a nyílt munkanélküliség megjelenése és növekedése jelentős eltéréseket hoztak létre a háztartások gazdálkodásában, aktivitásában és képzettségében is. A különböző típusú háztartások – taglétszámuk, összetételük, tagjaik gazdasági aktivitása, képzettsége, egészségi állapota, lakóhelyük és lakáshelyzetük, vagyoni helyzetük és számos egyéb tényező függvényében – a társadalmi és gazdasági változásokra igen eltérő módon reagáltak. E kötet két tanulmányának hátteréül szolgáló kutatás alapvető célja ezeknek a reakcióknak a vizsgálata volt, amely kutatás elsősorban a háztartások jövedelmi, kiadási, aktivitási és képzettségbeli egyenlőtlenségének és mobilitásának elemzésére koncentrált, különös tekintettel ezek időbeli változására.

Jelen kötet az oktatás és a munkaerőpiac kapcsolatának alakulását, illetve ennek némely fontos szempontját tárgyalja – a kilencvenes évek közepétől napjainkig tartó időszakban. Elsődlegesen a felsőoktatás és a munkaerőpiac közötti összefüggések vizsgálatára fordítjuk figyelmünket, amit egyfelől a felsőfokú végzettségű munkavállalók növekvő aránya, másfelől a felsőfokú végzettségű munkavállalók keresletében és kínálatában az adott időszakban bekövetkezett változások indokolnak. A vizsgált témakörök a következők: a 2. fejezetben a munkaerőpiac legfontosabb tendenciáit jellemző mutatószámokat vesszük szemügyre, illetve ezeket értelmezzük az egyszerű keresleti-kínálati modell keretében. A 3. fejezetben az iskolai végzettség, valamint a munkaerőpiaci státusok összefüggését elemezzük – ugyancsak az egyszerű keresleti-kínálati modell kereteiben. A 4. fejezetben az egyes iskolai végzettségek foglalkozási csoportok közötti allokációs mintáinak alakulását vizsgáljuk. Az 5. fejezetben a túlképzés és alulképzés bérhozamait vesszük szemügyre. A 6. fejezetben arra teszünk kísérletet, hogy a felsőfokú végzettségű munkavállalók foglalkozások közötti allokációs mintáinak alakulását a kereslet, illetve a kínálat szerkezetében bekövetkezett változásokkal magyarázzuk A 7. fejezetben azt vizsgáljuk meg, milyen szerepet játszanak a kereseti várakozások az érettségizők továbbtanulási döntéseiben. A 8. fejezetben a kilencvenes évek végén a munkaerőpiacra lépő felsőfokú végzettségű pályakezdők helyzetét elemezzük. Az utolsó rövid (9.) fejezetben összefoglaljuk azokat az elemzéseinkből levonható legfontosabb tanulságokat, amelyek a magyar munkaerőpiac és a felsőoktatás kapcsolata szempontjából mind oktatási, mind foglalkoztatáspolitikai oldalról érdeklődésre tarthatnak számot.