A 2021 végén, illetve 2022 elején tapaszalt 6, illetve 7%-os cserearányromlás brutális reáljövedelem-kivonást jelentett a magyar gazdaságból. A külső egyensúly alakulásával foglalkozó elemzések többnyire adottnak tekintik, hogy a cserearány-veszteséggel együtt jár a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleg romlása, ez azonban – különösen a romlás mértékét tekintve – egyáltalán nem magától értetődő. A cserearányromlás elsődlegesen nem a külkereskedelmi mérleget befolyásolja, hanem a megtermelt hazai jövedelem reálértékét (vásárlóerejét) csökkenti, így csak akkor okozhatja a külső egyenleg romlását, ha a gazdaság szereplői együttesen nem képesek – vagy a gazdaságpolitika nem engedi őket – alkalmazkodni a reáljövedelem-veszteséghez. 2022 első negyedében e veszteség a GDP volumenének az előző év azonos negyedévéhez viszonyított növekményének 85%-át vitte el, így a GDP 8,2%-os növekedéséhez képest mindössze 1,2%-kal nőtt a bruttó hazai reáljövedelem (real gross domestic income, RGDI), amely a megtermelt GDP cserearány-veszteséggel kiigazított mértékét, a GDP-volumen vásárlóerejének változását mutatja. Eközben a belföldi felhasználás volumene 11,5%-kal emelkedett, ami a GDP növekedéséhez képest eleve 3,3 százalékpontnyi túlkeresletet jelez, ha azonban az RGDI változásához viszonyítunk, 10,3 százalékpont a diszkrepancia. Ez nem csupán a tényleges túlkereslet mértékét mutatja, hanem azt is, hogy a gazdaság szereplőinek még csak esélyük sem lehetett az alkalmazkodásra: az árrögzítésekkel kombinált kormányzati keresletélénkítés jócskán rátett a külső egyensúlynak az árveszteségből eredő, többé-kevésbé elkerülhetetlen romlására. Előre tekintve pedig az a probléma, hogy a kormányzati intézkedésekkel megemelt belföldi felhasználás reálszintje a bruttó hazai reáljövedeleménél jóval magasabbra került. Ezért csak a termeléstől számottevően elmaradó belföldi felhasználás-változás akadályozhatja meg a külső egyensúly további romlását – változatlan cserearányokat feltételezve. Ez még inkább érvényes, ha tovább romlanak a cserearányok.

Írásom elején egy egyszerű példával fogom illusztrálni a továbbiakban használt fogalmak jelentését, majd hosszabb távú hazai és rövid távú európai összehasonlításban igyekszem képet adni a közelmúlt külkereskedelmi cserearányromlásának mértékéről. Bemutatom, hogy a folyó fizetési mérleg hosszabb ideje tartó romlásának felgyorsulása a külkereskedelmi mérleg alakulásához köthető, aminek pedig –technikai értelemben – a cserearányok számunkra kedvezőtlen változása áll a hátterében. Az árveszteség mértékét a külkereskedelmi egyenleg változásának tényezőkre bontásával számszerűsítem. A nemzeti számlarendszer (SNA, illetve ESA) módszertana szerint az így számított külkereskedelmi árveszteség önmagával azonos összeggel csökkenti a megtermelt hazai jövedelem (a GDP) vásárlóértékét. Az árveszteség hatásával korrigált GDP, a bruttó hazai reáljövedelem (RGDI) növekedése 2021 közepétől lényegesen elmarad a GDP volumenének bővülésétől, ami pedig mondandóm szempontjából különösen fontos, ennél is jobban marad el a belföldi felhasználás volumenének növekedésétől. Elfogadom, hogy a cserarány-veszteség kívülről jött, fatális csapás, az azonban távolról sem végzetszerű, hogy a belföldi felhasználás – amelyet a gazdaságpolitika számtalan eszközzel képes befolyásolni – a hazai reáljövedelemtől tökéletesen elszakadva növekedjen. Ezért, noha technikai szempontból igaz, hogy a „cserearányromlás okozta a külső egyensúly romlását”, ezt tartalmilag hamis és félrevezető állításnak tartom, amely csak arra jó, elterelje a gazdaságpolitika felelősségéről a figyelmet.

A továbbiakban az export, az import és a külkereskedelmi egyenleg (a nemzeti számlák fogalmaival összhangban) az áru- és szolgáltatás-forgalmat egyaránt magában foglalja, a külkereskedelmi egyenleg, valamint a nettó export pedig ugyanazt jelenti. Sokan kifogásolják a „romlás” (és a „javulás”) kifejezés használatát közgazdasági szövegekben, de már megszoktuk, és megkönnyítik a kifejtést. Azt, hogy az exportárak az importáraknál kevésbé nőnek, a cserearányok romlásának (nem pedig csökkenésének), azt pedig, hogy a külkereskedelmi többlet deficitbe fordul, illetve a deficit nő, az egyenleg romlásának (nem pedig csökkenésének) nevezem.

⮚ Tovább a teljes szövegre.

Oblath Gábor írása a portfolio.hu-n is megjelent.