Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Halpern László értekezésének központjában a versenyképesség és a hatékonyság vizsgálata áll. A hatékonyság és versenyképeség a gazdasági növekedés és a jólét növelésének alapvető forrásai. Az elemzés egyik fő témája a reálárfolyam mint a versenyképesség fontos makroindikátora. Fontos megállapítása, hogy az európai árfolyam-mechanizmusban (ismert angol rövidítése: ERM II) való részvétel és a szigorú inflációs követelmény teljesítése ellentmondásba kerülhet egymással. Az értekezés hozzájárul az átmeneti gazdaság természetének és struktúráinak megértéséhez. Fontos következtetése, hogy a termelő felhasználású import növeli a termelékenységet. A külföldi tulajdonú vállalatok feltárt termelékenységátterjedési hatása a beszállítói láncok és a verseny révén vagy felemelik, vagy kiszorítják a hazai vállalatokat. Kritikusan elemzi a termelékenység, az innováció és a versenyképesség összefüggéseit. Magyarországon jelentősen alacsonyabb a hazai vállalatok innovációs tevekénysége, de mint követő ország formális innovációs erőfeszítések nélkül is képes lehet új technológiák és termékek bevezetésére. Az értekezés figyelemre méltó módszertani eredményeket mutat fel a versenyképesség mikro- és a makroszintjei kapcsolatának elemzésében. Nagy értéke a nagyszámú empirikus elemzés, ami hatalmas adatbázis feldolgozásán, benne saját adatbázis kialakításán, a felhasznált modellek gondos és kritikai megválasztásán alapul.

Karsai Judit az 1990-es évektől kutatja a kockázatitőke-befektetések jellemzőit, a kockázatitőke-piacok folyamatait, az elmúlt években kiemelt figyelmet szentelve az állami beavatkozás kérdéseinek. Kutatásai nagymértékben épülnek saját adatgyűjtésre és adatbázisokra, amelyek egyedi értéket képviselnek, és hozzájárulnak tudományos állításai megalapozásához. A disszertációként szolgáló Furcsa pár. Az állam szerepe a kockázatitőke-piacon Kelet-Európában című könyvében árnyaltan és tárgyszerűen elemezte a 2008-ban kitört pénzügyi válság hatását a kockázatitőke-piacokra. Rámutatott, hogy az állam szerepe kettős (és részben ellentmondásos) volt, mivel szabályozóként szigorított, miközben gazdaságfejlesztőként többletforrásokat nyújtott. Elemzéseinek fő kérdése: milyen eredménnyel járt az állami beavatkozások összessége a kockázatitőke-piacon Közép-Európában. Több oldalról megvilágítva, árnyaltan bizonyította azt az állítását, hogy a térségben indított programokban továbbélt a több évtizedes paternalista hagyomány. Következésképpen e programok – meghirdetett céljaikkal ellentétben – csak korlátozottan járultak hozzá a kockázatitőke-piacok fejlődéséhez és a portfóliócégek növekedéséhez. Karsai Judit tudományos eredményei hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a gazdaságfejlesztésért felelős szakpolitikusok jövőbeli döntéseikben nagyobb mértékben vegyék figyelembe azt, hogy az állami beavatkozás milyen módon hat a kockázatitőke-piac szereplőinek magatartására.

Varga Júlia disszertációja a magyar gazdaság rendszerváltás utáni, nemzetközi összehasonlításban is rendkívül alacsony foglalkozási mobilitási rátáját előidéző tényezők feltárásához és hatásmechanizmusaik jobb megértéséhez járul hozzá. Az új tudományos eredmények a hazai felsőfokú végzettségűek foglalkozási mobilitásának egyéni és intézményi kontextusában születtek, nagy empirikus adatbázisra támaszkodó, elméletileg megalapozott és tesztelt ökonometriai modellek alkalmazásával. A szerző kimutatja, hogy a hazai felsőfokú végzettségűek alacsony foglalkozási mobilitási szintje számszerűen is bizonyíthatóan függ össze a felsőfokú képzésbe jutás bemeneti szabályozásával és a foglalkozásspecifikus ismereteknek a felsőfokú képzésben betöltött jelentős szerepével. A hallgatói mobilitás hazai viszonylatban jelentős intenzitásához képest a fiatal pályakezdők karrier eleji mobilitása lényegesen alacsonyabb, ami a hazai szakpolitikai szabályozások anomáliáival áll statisztikailag igazolható összefüggésben. A foglalkozási mobilitás alakulását befolyásoló tényezőket illetően a szerző kiemeli, hogy a felsőoktatást, a szakképzési irányokat, a munkakörökre előírt képzettségi szinteket és a bértarifákat is szigorúan szabályozó politikák szignifikánsan meghosszabbítják a tanulmányi időszakot, megnövelik a képzési költségeket, és e tényezők a pályaelhagyás növekedése irányában hatnak. A tanárok pályaelhagyásában a szerző kiemeli annak fokozott kontraszelektív hatását. Az orvosok pályaelhagyása tekintetében rámutat arra a szakirodalomban eddig nem regisztrált tényre, hogy a hazai pályaelhagyásnak nagyobb a szerepe, mint a külföldi munkavállalásnak vagy a migrációnak.

Forrás: mta.hu
Fotók: mta.hu / Szigeti Tamás
Képgaléria