Karsai Judit: Küldetés-orientált K+F-et az EU-nak!

Mariana Mazzucatot, a University College London tanszékvezetőjét az Európai Bizottság “küldetés-orientált” stratégiai javaslatok kidolgozására kérte fel a kutatásra és fejlesztésre vonatkozó új EU keretprogram kialakításához. A felkérés hátterében Mazzucatonak a Vállalkozó állam című, nagy visszhangot kiváltó könyvében publikált nézetei állnak. Ebben a szerző azt fejti ki, hogy nem elegendő, ha az állam csak a piaci tökéletlenségek kijavításában vesz részt, hanem a versenyszféra számára is ki kell jelölnie a fejlesztések kívánatos irányát. Az elemzés az innováció serkentésénél a bürokratikus, részletekbe menő kormányzati javaslatokkal szemben a vízióalkotásra, a küldetés megfogalmazására helyezi a hangsúlyt. Ez, szándéka szerint, iteráción alapuló egyensúlyt teremt a folyamatosan felülvizsgált kormányzati jövőkép és az innovációhoz elengedhetetlen egyéni ambíciók között. Az EU felkérésére írt javaslatában tehát Mazzucato az innováció-vezérelt növekedés eléréséhez a bürokratikus kormányzással szemben a vízióalkotásra, a küldetés megfogalmazására helyezi a hangsúlyt. Azonban azt, hogy ezek az új bűvszavak a gyakorlatban mit jelentenek, nem könnyű megállapítani.

Mission-oriented research & innovation in the European Union – A problem-solving approach to fuel innovation-led growth by Mariana Mazzucato

A küldetés orientált gazdaságpolitika mindenhatóságába vetett hit esetén is homályban marad a K+F tevékenységet serkentő javaslatcsomag azon kívánalmainak konkrét tartalma, hogy európai szinten a kiválasztásra kerülő akciók a legtöbb hozzáadott értékkel kecsegtető területeket helyezzék előtérbe, rendelkezzenek társadalmi relevanciával, s szolgálják a társadalmi jólét növelését. Ugyancsak nem csökkenti az ezekkel kapcsolatos bizonytalanságot, ha tudjuk, hogy a küldetések a javaslatcsomag szerint sokféle alakban és méretben is megfogalmazhatók, azaz gyorsíthatják a haladást, előidézhetnek rendszerszerű változást, vagy kiválthatják mindkettőt. Fontos kritériumuk, hogy kellően széleskörűek legyenek, ennek révén is elérve a nyilvánosság bevonását, vonzóvá téve a szektorok közötti befektetéseket, miközben megfelelő fókuszoltságuk tudja biztosítani az ipar részvételét és a sikerek mérhetőségét. Nem sokkal visz közelebb a küldetések lényegének megértéséhez az sem, ha tudjuk, hogy a választott irány még nem határozza meg a siker elérésének módját, inkább csak a cél elérésére szolgáló sokféle megoldás-csokor fejlődését ösztönzi.

A javaslatcsomag szerint, míg a küldetések kormányzati választás útján jönnek létre, sikerük már az alulról jövő folyamatok eredményességétől függ. Ennek megfelelően a kísérletezés és kockázatvállalás kultúrája kulcsfontosságú eleme a küldetés filozófiájának. Az anyag szerint a küldetés nem jelenti az alkalmazott kutatás és innováció felsőbbségét az alapkutatásokkal szemben. Sokkal inkább keretet képez az együttműködés új formái közötti párbeszédhez, azaz egy új típusú gondolkodást kínál a horizontális és vertikális szakpolitikák közötti dinamikus interakciókhoz. A küldetések vertikális vonatkozásai például a konkrét szektorok vagy technológiák felkarolása helyett magukat a problémákat azonosítják be. A megoldást pedig a sokféle szektor és szereplő közötti együttműködés ösztönzésével érik el, felhasználva a teljes K+F értékláncot, az alapkutatásoktól az alkalmazott vagy korszakalkotó kutatásokig.

Összefoglalóan: ahhoz, hogy az európai K+F küldetések kiválasztása sikeres lehessen, a javaslatcsomag szerint öt alapvető kritériumnak kell teljesülnie:

– bátor, inspiráló és széles társadalmi relevancia

– világos iránymutatás, célzottság, mérhetőség és lehatárolt időkeret

– ambiciózus, ám ugyanakkor reális K+F akciók

– a tudomány, a szektorok és az érintett aktorok közötti innováció

– soktényezős, alulról felfelé irányuló megoldások.

Ha mindezen kívánalmak ellenére a gazdaságpolitika szemléletét formáló elemzés konkrét tartalma valakinek mégsem lenne világos, úgy annak nemcsak magában kell keresnie a hibát…