Tavaly hallottunk először a havi millió forint fölötti nyugdíjak megjelenéséről. Valóban, a nyugdíjjárulék-alap plafonjának van egy ilyen kellemetlen hatása. Fölvetődik a kérdés: milyen havi bruttó kereset kellett ahhoz, hogy (hiperinfláció nélkül) valakinek milliós nyugdíja legyen? A következőkben egy nagyon egyszerű alsó becsléssel válaszolok erre a kérdésre, majd röviden értékelem a plafon eltörlésének káros hatásait. Az egyszerűség kedvéért eltekintek attól, hogy hazánkban a legtöbb paraméterérték évről évre kiszámíthatatlanul változik. Számítási gyakorlatomban úgy teszek, mintha elhinném, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer több évtizedig fennmaradhat. Nem is az akkori milliót célzom meg, hanem a jelenlegi jövedelemi viszonyok között milliónak megfelelő összeget. 

Becslés

Néhány jelölésre lesz szükségünk: egykulcsos szja-kulcs θ=0,16 (2012–2015 között), munkavállalói tb-járulékkulcs: τ2 =0,17. (Az 2-es alsó index csupán azt nyomatékosítja, hogy van még a munkáltatói tb-járulékkulcs is (τ1 =0,27), de ezzel nem foglalkozom.) 40 évi szolgálati idő után az általános korhatáron nyugdíjba vonuló helyettesítési aránya: β = 0,8. Az egyszerűség kedvéért eltekintünk attól, hogy a plafon relatív (nemzetgazdasági átlagkeresethez viszonyított) értéke 1992 és 2012 között szeszélyesen ingadozott 1,6 és 3 között. Tegyük föl, hogy a magas keresetű dolgozó relatív bruttó keresete mindvégig w volt, és annyi is marad.  Legyen wM = 660 ezer Ft, a járulékalap 2012-es plafonja, a megfelelő vM=(1 – θ – τ2)wM = 442 ezer Ft a nettó kereseti plafon, és bM= β (1– θ – τ2)wM = 354 ezer Ft. Helyenként feltesszük, hogy a dolgozó 1988-ban már dolgozott, és w>wM mindvégig teljesült, és t-ben megy nyugdíjba. Bár 1988 és 1992 között sem volt plafon, de ekkor sokkal nagyobb volt az szja maximális kulcsa és a degresszió, ezért figyelmen kívül hagyjuk. Jó közelítéssel korlátozhatjuk a nyugdíj-degressziót a vM fölötti nettó keresetre, q=0,8 kulccsal. A plafon nélküli évek a magas nyugdíjat a következőképpen módosítják: 

            bt = bM + 0,025[t–2012] ×0,8 × 0,8 (1– θ – τ2) (w–wM).                             

Minél jobban távolodik 2013-tól a nyugdíjba vonulási életkor, annál jobban nő a magas nyugdíj a plafon megszüntetése miatt. Két bruttó bérértékkel számolunk: az első az a szám, amely mellett 2052 végén a friss nyugdíjas éppen eléri az 1 milliós álomhatárt: w1=2,167 M Ft. A második érték az első tízszerese: w2=21,67 M Ft. Az alsó kereset esetén valóban lassú a kitörés: 10 év múlva nyugdíjba vonulók esetén is csak félmilliós a nyugdíj, és még 25 év múlva is „csak” 3/4 millió. A felső kategóriában egészen más a helyzet: már 5 év múlva is másfél milliós nyugdíjasok jelentkeznek, és a folyamat végén, 40 év múlva – 9,4 millió Ft (7. táblázat). 

1. táblázat. Nyugdíjév és szupernyugdíj (millió forint/hó)

Értékelés 

Persze, egyesek vállrángatással elintézik a dolgot: kit érdekel néhány milliomos nyugdíjas a szenzációéhes buta újságírókon kívül? Először is, jelenleg több száz olyan dolgozó van, akinek a havi bruttó bére 20 MFt fölött van; és több ezer olyan dolgozó van, aki 2 MFt fölött keres. Tehát a plafontalanított rendszerben hamarosan több száz, és hosszú távon több ezer nyugdíjmilliomosra számíthatunk. Másodszor, ezek a dolgozók vélhetően jóval tovább élnek, mint az átlag, ezért jóval többet vesznek ki a rendszerből, mint amit befizettek. Harmadszor, egy ilyen rendszer lejáratja a tb-nyugdíj nemes elvét, hiszen felesleges kényszert alkalmaz a nagyon gazdagok teljes keresetére. 

Hogyan lehetne ettől a rendszertől megszabadulni? Be kellene vallani, hogy a 2013-as döntés butaság volt, és 2017-től vissza kellene vonni. Minél tovább húzzák a felelősök a visszavonó döntést, annál nagyobb kár keletkezik. 

Kell-e még valamit tenni? Igen, meg kellene szüntetni a plafon visszaállításával feleslegessé váló degressziót. Jobban oda kellene figyelni, hogy az szja-kulcsok mértéktelen csökkentése tovább növeli a nyugdíjak értékét. Tiszta vizet kellene önteni a pohárba.