A közoktatás indikátorrendszere 2021

Budapest, 2022.
Szerkesztette: Varga Júlia
A kötet szerzői
Hajdu Tamás
Hermann Zoltán
Horn Dániel
Hőnich Heléna
Varga Júlia
Kutatási asszisztens: Herskovits Dávid
Olvasószerkesztő: Székács István
Copyright © Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont
Közgazdaság-tudományi Intézet, 2022.
Borító © Vigyázó Zsófia, 2022

Technikai útmutató „A közoktatás indikátorrendszere 2021” című kiadványhoz

Budapest, 2022.
Szerkesztette: Varga Júlia
A kötet szerzői
Hajdu Tamás
Hermann Zoltán
Hőnich Heléna
Horn Dániel
Varga Júlia
Kutatási asszisztens: Herskovits Dávid
Copyright © Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont
Közgazdaság-tudományi Intézet, 2022
Borító © Vigyázó Zsófia, 2022

Szemelvények „A közoktatás indikátorrendszere 2021” című kiadványból
Budapest, 2022.
Szerkesztette: Varga Júlia
A kötet szerzői
Hajdu Tamás
Hermann Zoltán
Horn Dániel
Hőnich Heléna
Varga Júlia
Kutatási asszisztens: Herskovits Dávid
Olvasószerkesztő: Székács István
Copyright © Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont
Közgazdaság-tudományi Intézet, 2021
Borító © Vigyázó Zsófia, 2022

„A közoktatás indikátorrendszere 2021” című kiadvány a KRTK Közgazdaság-tudományi Intézetében kidolgozott, a magyar közoktatási rendszer jellemzőit adatokkal leíró jelzőszámrendszer negyedik kiadása, mely 2020-ig tartalmazza az indikátorok frissített értékeit.

2015-ben dolgoztuk a ki a Közgazdaság-tudományi Intézetben a közoktatási indikátorrendszert, azzal a céllal, hogy létrejöjjön Magyarországon egy rendszeres kiadvány, amely egyaránt alkalmas arra, hogy a szakpolitikai döntéshozók könnyen és pontosan tájékozódjanak a közoktatás aktuális állapotáról, illetve trendjeiről, és hogy az érdeklődő szakértő és nem szakértő közönség megismerje a magyar közoktatást jellemző legfontosabb mutatókat. Olyan indikátorokat alakítottunk ki, melyek amellett, hogy számszerűen leírják a jelenlegi helyzetet, lehetőséget adnak a mutatók ismételt megfigyelésére, mivel rendszeres adatgyűjtéseken alapulnak, melyek lehetővé teszik, hogy a kiadvány időközönként frissíthető, megjelentethető legyen. A mostani kiadás követi a korábbi kiadások  felépítését, de néhány új indikátort is tartalmaz, egy-két indikátort pedig elhagytunk a kiadványból, vagy azért mert nem álltak rendelkezésre az új adatok, vagy abból a célból, hogy az indikátorok száma kezelhető maradjon.

A kiadványból  valamennyi indikátor adatai letölthetők a 2010 és 2020 közötti évekre, az adattáblákban az indikátorok értékeit esetenként olyan bontásokban is közöljük, melyek máshol nem hozzáférhetőek. Az előző kiadáshoz hasonlóan, a 2021. évi kiadványban az adattáblák már nem csak magyar, hanem angol nyelven is elérhetőek, a kiadvány tartalmaz egy angol nyelvű összefoglalóval és angol nyelvű tartalomjegyzéket is.  A kötetet – a korábbi kiadásokhoz hasonlóan – kiegészíti a „Technikai útmutató A közoktatás indikátorrendszere 2021 című kiadványhoz”, mely minden egyes indikátornak ismerteti számítási módját és az egyes indikátorokhoz felhasznált adatok pontos forrását.

Kornai János – a 90-ik születésnapjához kapcsolódó események részeként – 2018. március 22-én és április 12-én előadást tartott a Közgazdaságtudományi Intézet 1990 előtti történetéről, a most megjelent kötet a két előadáson elhangzottak szerkesztett változata.
“Előadásomat az intézet 1954. decemberi alapításával kezdem, és eljutok először 1956. október 23-áig, a forradalom kitöréséig. Utána a forradalom napjait, a forradalom leverését fogom tárgyalni, majd a Kádár-korszaknak az első, különösen súlyos repressziókkal, intézkedésekkel kísért periódusáról beszélek. Itt, körülbelül 1962–1963-nál hagyom abba ma. A második előadás 1963-ban kezdődik, és eljutok majd az 1989-es rendszerváltás kezdetéig. A hangsúlyt arra helyezem, hogy egy értelmiségi centrum – a Közgazdaságtudományi Intézet – hogyan viselkedett, mi történt ebben a centrumban a történelem viharában. Tárgyilagos kívánok lenni, bár személyes emlékeim nyilván befolyásolnak.”

A mezőgazdasági árak elemzése az agrárközgazdaságtan főáramának régi témája. A könyv hét fejezetében négy nagyobb kérdéskört veszünk szemügyre. Az első nagyobb téma a kereskedelmi árrés és a vertikális ártranszmisszió kérdése. A kérdést úgy fogalmazhatjuk meg, hogy vajon a termelői árak csökkenése/növekedése milyen mértékben és gyorsan jelenik meg a fogyasztói árak csökkenésében/növekedésében. A második kérdéskör a horizontális ártranszmisszió. Az árak nyilvánvalóan nemcsak az élelmiszerlánc különböző szintjei között változhatnak, hanem térben is. Ezek az árváltozások jó indikátorai, hogy a piacok mennyire integráltak térben, ami nem csak országon belül fontos kérdés, hanem országok között is – különösen, ha az adott országok egy nagyobb gazdasági integráció részei, mint például az Európai Unió. Feltételezhetjük, hogy a mélyebb gazdasági integráció a piacok magasabb fokú térbeli integráltságához vezethetnek. Harmadik kutatási témánk a fogyasztási cikkek, benne az élelmiszerek árképzésének – a kiskereskedelmi láncok térhódítását követő – jelentős változásához kapcsolódik. A közgazdaságtan számos egymással versengő elméletet dolgozott ki az árleszállítások magyarázatára, a kötetben a tejtermékek példáján teszteljük a leértékelések elméleteinek előrejelzéseit. Negyedik témakörünk a mezőgazdasági árak makroszintű vizsgálata. A mezőgazdasági árak elemzése általában mikro-, termék- vagy piacszintű vizsgálat. A mezőgazdasági árak általános színvonalát azonban a makrogazdasági tényezők határozzák meg döntően. Bemutatjuk, hogy milyen makrogazdasági tényezők határozzák meg a mezőgazdasági árakat Magyarországon, illetve miként befolyásolja a monetáris politika Szlovéniában a mezőgazdasági árakat.

A kormányzat világszerte jelentős szerepet játszik a felsőoktatás finanszírozásában, ugyanakkor a legtöbb országban maguk a fogyasztók (az oktatás egyéni hozamait élvező hallgatók), illetve családjuk is jelentős mértékben hozzájárulnak a képzés költségeihez a tandíjakon és egyéb díjakon keresztül. Emellett bizonyos mértékig más magánforrások bevonására is lehetőség nyílik. A kormányzati támogatások aránya a szektor bevételeiben országonként és időszakonként nagyon változó lehet: számos országban, ahol korábban túlnyomórészt a kormányzat finanszírozta a felsőfokú képzést, átalakul a költségmegosztás, növekszik a magánforrások súlya. Kötetünkben elsősorban a felsőoktatási költségmegosztás és a felsőoktatáshoz való hozzáférés közti bonyolult kapcsolatrendszerrel foglalkozunk. Az első részben az elméleti modellek és a  nagyrészt amerikai empirikus kutatások alapján vizsgáljuk, hogyan hat a magánforrások (főleg a tandíjak) növekedése a hallgatói viselkedésre, a felsőoktatás iránti keresletre és a részvétel nyitottságára. Külön figyelmet fordítunk arra, hogy a hallgatói támogatások, illetve a tandíjak halasztott fizetését lehetővé tevő rendszerek mennyire segítik a hozzáférést, továbbá a diákhitel- és támogatási rendszer különböző elemei hogyan érintik a hallgatók különféle csoportjait: melyek azok a rétegek, csoportok, melyekből származó hallgatók különleges bánásmódot igényelnek a társadalmi mobilitás és a felsőoktatáshoz való hozzáférés biztosítása érdekében. A második rész alapvetően a költségmegosztás lehetőségeivel, ezen belül is a felhasználókra terhelt költségek halasztott fizetésének főbb modelljeivel (diákhitelek, utólagos hozzájárulási rendszerek, diplomásadó) foglalkozik, ausztrál, angol és észak-amerikai példák segítségével részletesen bemutatva néhány izgalmas intézményi megoldást. A harmadik rész azt vizsgálja, miért fontos és elkerülhetetlen a magyar felsőoktatásban a magánforrások arányának növelése, és mely követelményekre kellene tekintettel lennie a kormányzatnak e folyamat során. A kötetet záró negyedik rész egyfelől azt elemzi, hogy az ismétlődő kormányzati nekibuzdulások ellenére Magyarországon miért volt olyan ellentmondásos és kevéssé sikeres a rendszerváltás óta eltelt időben a kormányzati tandíjpolitika, továbbá mennyire felelnek meg a magánforrások növelésére irányuló mai kormányzati törekvések az elmélet által feltárt követelményeknek, illetve milyen problémák merülhetnek fel ezekkel kapcsolatban. Másfelől ebben a fejezetben arra is választ keresünk, hol vannak a gyökerei a hazai közgazdasági gondolkodásban annak, hogy a magánforrások szerepét növelni igyekvő hazai kormányok rendre tévutakra tévednek.

Az 2004-ben kezdett és 2010-ben befejezett kutatás tárgya a rendszerváltás utáni hazai piacfejlődés. A kötetben a kutatás legfontosabb eredményeit foglaljuk össze. Először olyan piacokon folytattunk terepkutatást, olyan esetek leírására, elemzésére vállalkoztunk, ahol a vállalatok új vagy módosult együttese értékesíti, vásárolja a rendszerváltás előtt is forgalmazott árukat vagy szolgáltatásokat. Majd a szocializmus idején Magyarországon nem létező áru- és szolgáltatáspiacok elemzéséhez másodlagos forrásokat használtunk. A kutatás fontos tanulsága, hogy létezhet olyan intézmény-szabályozási környezet, amelyben a termék- és szolgáltatáspiacok nem jutnak el a konszolidált működés állapotába. Különösen a tudatos állami politika következtében végbemenő állandó vagy időszakos piacrombolás, a piacrombolás és piacépítés váltakozása jár ilyen hatásokkal. Kiderült továbbá, hogy a piacbarát intézményi-szabályozási környezet szükséges feltétele a piacfejlődésnek, ám a tömeges piacra lépésre főként a jelentős és növekvő kereslet készteti a piaci szereplőket.

Az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének megbízásából készített tanulmánykötet alapkérdése, hogy kistelepüléseinken közösségi eszközökkel növelhető-e a foglalkoztatottság, csökkenthető-e a tartós munkanélküliség, és ha igen, miként. Az adatok azt mutatják, hogy ezeken a vidékeken a foglalkoztatottság még az európai uniós átlagban igen alacsonynak számító országos szinttől is – helyenként igen jelentősen – elmarad, míg a tartós munkanélküliség a lélekszámarányuknál jóval nagyobb mértékben „szorult be” ezekbe a településekbe. Az eddigi tapasztalatok alapján, önmagában sem a piaci, sem az állami szféra nem tudta hatékonyan és maradandóan orvosolni ezt a problémát: az ország kisebb falvai folyamatosan szegényednek, egyre súlyosabb társadalmi problémák színtereivé válnak, egyre több közösségi feszültség halmozódik fel bennük.

Magyarországon az utóbbi években egyre elmélyültebb és kiterjedtebb szakértői munka folyt annak előkészítésére, hogy a lakossági hitelezés területén bevezethetővé váljék a bankok és más pénzintézetek teljes adós-nyilvántartási rendszere, az ún. „teljes lista” vagy más néven „pozitív adóslista”. (A vállalati hitelezésben a teljes lista már létezik.) A teljes adós-nyilvántartásra történő áttérést a 2008-ban kialakult nemzetközi pénzügyi válság még inkább ösztönözte. Kutatócsoportunk arra vállalkozott, hogy – hazai és nemzetközi empirikus adatok és információk elemzésével, valamint elméleti modellek alkalmazásával – hozzájáruljunk a teljes listáról folyó szakmai vitákhoz és végeredményben az ésszerű állami döntések megszületéséhez.
A kutatócsoport tagjai Nagy Dávid Krisztián, Akos Rona-Tas, Szikszai Szabolcs és Vajai Viktória voltak, a kutatásvezető pedig Major Iván.
A kutatás során a következő kérdésekre kerestük a választ:
·   Milyen típusú – tehát ún. teljes listás, vagy inkább csak a „rossz” adósokat nyilvántartó ún. „negatív listás” – pénzintézeti adósnyilvántartó rendszerek alakultak ki és működnek a világ különböző régióiban és országaiban? Melyik típus van többségben?
·   Milyen fajta ügyfél-adatokat tartanak nyilván a különböző listás rendszerekben? Hogyan és ki használja, használhatja fel ezeket az adatokat?
·   Mi jellemzi az ügyfél-adatok „piacát”: azon túlnyomórészt az állam által létrehozott és állami tulajdonú szervezetek működnek-e, vagy inkább magántulajdonú társaságok, vagy pedig a kétfajta nyilvántartás egymás mellett létezése valósul meg? Ha ez utóbbi a helyzet, mi a viszony a két nyilvántartási rendszer között?
·   Melyek az Európai Unió meghatározó – direktívákban, illetve hivatalos döntésekben megfogalmazott – céljai az ügyfél-nyilvántartások piaci működésére vonatkozóan? Külön érdekelt bennünket az a kérdés, hogy az EU és annak szakmai szervezetei rendelkeznek-e kialakult elképzelésekkel a nemzeti határokon átnyúló európai, vagy globális hitelezési piacok információs problémáinak kezelésére.
·   Hogyan foglalható össze a hazai pénzintézetek, illetve az érintett állami és szakmai szervezetek álláspontja az adós-nyilvántartással kapcsolatban?
·   Igazolható-e az az állítás, hogy a teljes lista vagy pozitív lista várhatóan csökkenti a lakosság túlzott eladósodását, továbbá a hitelezési kamatok mérséklődését eredményezi?
·   Eldönthető-e – és ha igen, melyik álláspont javára – hogy a magyarországi viszonyok között az állam által létrehozott és működtetett, vagy a magántulajdonú adós-nyilvántartók versenyére épülő adósnyilvántartás lenne-e a hatékonyabb megoldás, vagy pedig a kétféle rendszer egymás mellett élése az optimális megoldás?

A kötet az MTA KTI „Oktatás, foglalkoztatás, versenyképes gazdaság Magyarországon a XXI. században” című kutatási programja keretében készült. Az első részben Köllő János tanulmánya az alacsony iskolázottságú népesség foglalkoztatásból történő kiszorulásának okait elemzi. Cseres-Gergely Zsombor és Hámori Szilvia írása az Európai Unió tagállamaiban végrehajtott munkaerő-felvételek adataira támaszkodva átfogó képet ad az iskolázottság és a foglalkoztatás kapcsolatáról. A második rész tanulmányai a tanári szelekció következményeit elemzik. Varga Júlia tanulmánya bemutatja a hátrányos helyzetű tanulókat nagy arányban tanító iskolákban  dolgozó tanárok jellemzőit. Hermann Zoltán tanulmánya a magyar tanárok tanítással kapcsolatos attitűdjeit és tanítási gyakorlatát elemzi. A harmadik részben Kertesi Gábor és Kézdi Gábor első tanulmánya gyermekek későbbi sorsát alapvetően meghatározó koragyermekkori hátrányok mértékére és azok következményeire vonatkozó ismereteinket foglalja össze. A szerzők második tanulmánya a roma fiatalok középiskolai továbbtanulását meghatározó tényezőket elemezi. A negyedik részben ízelítőt adunk a magyar iskolarendszer teljesítményét értékelő kutatás eredményeiről. Molnár Edit Katalin munkája azt mutatja be, milyen mérési lehetőségek és feladatok vannak az anyanyelvi fejlődés értékelése terén a ma már rutinszerűen elvégzett olvasás-szövegértés mellett. Végül Vidákovich Tibor és Csíkos Csaba tanulmánya a matematikai felmerések eredményeit tekinti át.

A könyv a Miniszterelnöki Hivatal és a Magyar Tudományos Akadémia együttműködésének keretében a MeH-V.7./2007. számú “A rejtett gazdaságban való részvétel és csökkentésének kormányzati eszközei” című; valamint az OTKA által támogatott K48891. számú “Rejtett gazdaság és rejtett foglalkoztatás” című kutatási programok alapján született.
A rejtett gazdaság léte már önmagában véve is kormányzati kudarcokat jelez. Emellett a rejtett gazdaság visszaszorítására törekvő intézkedések is gyakran szemléltető anyagul szolgálhatnának a kormányzati kudarcok irodalmához: bár bizonyos körben és bizonyos mértékig eredményesek, szinte mindig nemkívánatos mellékhatásokkal is járnak. Az olyan  politika, amely nem a rejtett gazdaság és a be nem jelentett foglalkoztatás okainak csökkentésére, illetve felszámolására irányul, hanem a rejtett gazdaság konkrét megjelenési formáit kívánja eseti intézkedésekkel, szabályozással enyhíteni, gyakran olyan adózási kiskapukat és munkavállalási formákat hoz létre, amelyek a gazdaság bizonyos szegmenseiben – a szabályozói szándékot megcsúfolva – maguk is hozzájárulhatnak a közterhek alóli kibúvás térnyeréséhez. Kötetünk változatos módszertani eszközök (szakirodalmi áttekintés, ökonometriai jellegű modell, makro- és mikromodelleken alapuló szimulációk, interjúkra épülő esettanulmányok, vállalati és lakossági felmérések) segítségével vizsgálja a rejtett gazdaság kialakulásnak okait, a szereplők motivációit és a kormányzati válaszok ellentmondásos hatásait.

A kötet a 2004-ben elfogadott Nemzeti Foglalkoztatási Akciótervben szereplő foglalkozta­tottságnövelő intézkedések megvalósulásával, illetve megvalósíthatóságának feltételeivel foglalkozó kutatás eredményeiről számol be. Az MTA Közgazdasági Intézetének kutatócsoportja négy olyan munkaerő-piaci intézményt vizsgált meg, amelyek befolyásolják a munkaerő-piaci áramlásokat, és ezeken keresztül a foglalkoztatottság, illetve a gazdasági aktivitás szintjét. A vizsgálódás a közép- és felsőfokú szakképzés és a munkaerő-piaci igények illeszkedésére, a gyermekgondozási támogatások munkaerő-piaci hatásaira, a munkanélküliek szociális segélyezésének működésére és a korai nyugdíjazás munkaerő-piaci hatásaira terjedt ki. A kötet a kutatás legfontosabb eredményeit, és az ezek nyomán megfogalmazott szakpolitikai ajánlásokat foglalja össze a négy vizsgált témakörben.
A kutatást az European Commission Employment, Social Affairs and Equal Opportunities DG és a Szociális és Munkaügyi Minisztérium támogatta.

A kötet az MTA Közgazdaságtudományi Intézete és az MTA Munkatudományi Bizottsága által szervezett Közoktatás, iskolai tudás és munkaerőpiaci siker című szakmai konferencián elhangzott előadások alapján készült tanulmányokat tartalmazza. A konferencia szervezői tudatosan törekedtek arra, hogy lehetőséget teremtsenek az oktatás-gazdaságtan, munkagazdaságtan, a szociológia és a pedagógia tudományok művelői számára egymás kutatási eredményeinek megismerésére és megvitatására. A konferenciát a “Sziráki konferenciák örökös résztvevője”, Laky Teréz emlékének ajánlottuk.

A kötet a szerző elmúlt években folytatott, a hazai és a kelet-közép-európai agrárkereskedelemre irányuló elemző munkáját foglalja össze egységes keretben.
A munka statisztikai, ökonometriai eszközökkel vizsgálja a magyar és a kelet-közép-európai országok agrárkereskedelmének átalakulását 1992-2002 között. A könyv első felében a hagyományos kereskedelemelméletből kiindulva bemutatja a kelet-közép-európai országok mezőgazdasági kereskedelmének legfontosabb jellemzőit, illetve azokat a tényezőket, amelyek ezen országok mezőgazdasági kereskedelmének teljesítményét a világpiacon meghatározzák. Ezt követően megvizsgálja, hogy a megnyilvánuló komparatív előnyök szerkezete hogyan változik a magyarországi regionális agrárpiacokon szimultán módon, továbbá részletesen szemügyre veszi a hazai agrárexport komparatív előnyeinek strukturális változásait.
A megnyilvánuló komparatív előnyök elemzését nyolc kelet-közép-európai országra kiterjesztve vizsgálja az egyes országok agrárkereskedelmének világpiaci dinamikáját. Bemutatja, hogy a csatlakozó országok mezőgazdasági kereskedelme mennyire hatékonyan igazodott a világ keresletének változásaihoz. A könyv második felének kérdésfeltevése, hogy miként alkalmazható az új kereskedelemelmélet a magyar agrárkereskedelemre. A kutatás ezen belül egyrészt arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen kapcsolat van a tényezőellátottság és a vertikális ágazaton belüli kereskedelem között Magyarországnak az EU-val folytatott agrárkereskedelmében; másrészt azt elemzi, hogy milyen alkalmazkodási költségekkel járt Magyarországon a külkereskedelem liberalizálása az élelmiszeripari termékek esetében az 1992 és 2002 közötti periódusban.