Szerző: Adamecz-Völgyi Anna, Szabó-Morvai Ágnes

A koronavírus hazai megjelenése óta reflektorfénybe kerültek azok, akik a frontvonalban dolgoznak. Nekik köszönhetjük, hogy továbbra is van orvosi ellátás, hogy a járvány idején is kényelmesen élhetünk, mert házhoz jön a csomag, kiszolgálnak a boltok és a gyógyszertárak, vagy épp lesz, aki eloltsa a tüzet. A frontvonalban dolgozók nagy egészségügyi kockázatot vállalnak a társadalom érdekében, mert munkájuk miatt naponta sok emberrel kell találkozniuk, emiatt fokozottan ki vannak téve a fertőzés és a fertőződés veszélyének (pl. ápolók). Vannak olyan foglalkozások is, amelyek dolgozói nincsenek közvetlen kapcsolatban nagy számú emberrel, de munkaköri sajátosságaik olyanok, hogy nehezen lehet munkavégzés közben higiénikus viszonyokat biztosítani (pl. kamionsofőrök). De kik is ők pontosan, és mit tudunk róluk?

Az elemzésben a KRTK Adatbank adatbázisát, a Kapcsolt Államigazgatási Paneladatbázist (ADMIN3) használjuk[1], ami a magyar lakosság 50 százalékát fedi le. Azokra fókuszálunk, akik 2017. decemberében a magánszférában vagy a közszférában teljes munkaidőben, alkalmazottként vagy közalkalmazottként dolgoztak[2]. Bár az adataink több mint két évvel ezelőttiek, szerencsére a foglalkozások és a bennük dolgozók fő sajátosságai ilyen rövid idő alatt nem változnak lényegesen. A foglalkozások beazonosításához a munkáltató által minden alkalmazottra bejelentett foglalkozáskódokat (FEOR) használjuk. Az egészségügyben dolgozók közül az orvosokat adatkorlátok miatt nem tudtuk azonosítani. Egyes munkakörökkel kapcsolatban nincsenek direkt információink arról, hogy hányan dolgozhatnak ténylegesen a járvány ideje alatt közülük. Ilyenek például a felszolgálók, mivel nincs adatunk arról, hogy az éttermek hány százaléka zárt be vagy állt át elviteles kiszolgálásra, vagy a bolti eladók, hiszen például a ruházati üzletek bezártak, de az élelmiszerboltok nem.

2017 decemberében a mintában szereplő alkalmazottak 18 százaléka dolgozott a frontvonalnak megfelelő munkakörben (1. ábra). Bár az alkalmazottak között összességében kevesebb a nő, a nők nagyobb arányban dolgoznak a frontvonalban (23%), mint a férfiak (15%); olyannyira, hogy a frontvonalban dolgozó nők száma nagyobb, mint a frontvonalban dolgozó férfiaké.

 

1. ábra: A frontvonalban dolgozó alkalmazottak száma az ADMIN3 adatbázis mintájában (2017. december)

 

A legnagyobb létszámú foglalkozáscsoport a kereskedőké és bolti eladóké (2. ábra), akik a frontvonalbeli alkalmazottak 25 százalékát teszik ki. Őket követik a kamionsofőrök (15%), a nem diplomás ápolók (14%) és a takarítók (14%). A többi foglalkozás együttes részaránya a frontvonalbeli alkalmazottak között kevesebb, mint 33 százalék.

Az egészségügyi ápolók, a bolti eladók, a gyógyszerészek, a takarítók, a szociális munkások és a bentlakásos otthonok alkalmazottai nagyobb részt a nők közül kerülnek ki, és ezekben sokan is dolgoznak. Bár vannak jellemzően férfiakat foglalkoztató fontvonalbeli foglalkozások, mint például a kamionsofőrök, a tömegközlekedési eszközök vezetői vagy a rendőrök és a tűzoltók, ezekben kevesebben dolgoznak, mint azokban a foglalkozásokban, ahol többségben vannak a nők. Összességében a frontvonalban dolgozók 57 százaléka nő, míg a nem frontvonalban dolgozó alkalmazottak között ez az arány csak 43 százalék.

 

2. ábra: A frontvonalban dolgozók száma és neme (2017. december)

 
A vírusfertőzés kockázatosabb az idősebb korosztályra nézve, ezért a 3. ábrán azt mutatjuk meg, milyen az egyes csoportok életkor szerinti eloszlása. A nem frontvonalbeli foglalkozásokhoz képest a vizsgált foglalkozások életkori megoszlása igen változatos. A frontvonalban bizonyos foglalkozásokban, például a mentőtisztek, bolti eladók, felszolgálók, rendőrök, tűzoltók és kamionsofőrök esetében lényegesen alacsonyabb a dolgozók életkora. Vannak azonban olyan szakmák, amelyek nagyobb arányban foglalkoztatják az idősebb, 55 éven felüli korosztályt, például az állatorvos, a takarító és a taxisofőr szakma.

 

3. ábra: A frontvonalban dolgozók életkor szerinti megoszlása (2017. december)

 
A frontvonalban dolgozók munkájára nagy szükség van, emiatt viszonylag alacsony a valószínűsége annak, hogy ezeket az embereket a koronavírus járvány miatt elbocsájtják az állásukból. De vajon anyagilag mennyire megbecsültek azok, akik a társadalom többi tagjáért kockáztatják egészségüket? A negyedik ábrán az egyes csoportokba tartozó alkalmazottak bruttó havi átlagbérét ábrázoltuk, a saját 1-jegyű FEOR foglalkozáskategóriájukban alkalmazottak átlagos bérének százalékában. Ezt azt mutatja, hogy a hasonló végzettségi követelményeket támasztó és készségeket igénylő munkakörökben dolgozókhoz képest a frontvonalban dolgozók mennyivel keresnek többet vagy kevesebbet.

 

4. ábra: A frontvonalban dolgozók bruttó havi átlagbére a foglalkozáskategória átlagos bérének százalékában (2017. december)

 

A hasonló végzettséget igénylő foglalkozásokhoz képest lényegesen magasabb az átlagkereset a tömegközlekedési eszközök vezetői, a rendőrök és tűzoltók, valamint a szemétszállítók körében. Ezekben a szakmákban jellemzően férfiak, és az átlaghoz hasonló, vagy a rendőrök és tűzoltók esetében alacsonyabb életkorú munkavállalók dolgoznak. Ők az összes frontvonalban dolgozó 15 százalékát teszik ki, és jellemzően olyan feladatokat látnak el, amelyek járvány nélkül is jelentős kockázattal vagy kellemetlenséggel járnak. A többi frontvonal szakma átlagbére nem éri el a hasonló szakmák átlagos bérszintjét. Egyes szakmacsoportokban rendkívül alacsony a frontvonalban dolgozók fizetése, amely a hasonló végzettséget és képességeket igénylő többi szakmában dolgozók átlagbérének 75 százalékát sem éri el. Ilyenek a diplomás ápolók, a szociális munkások, a bentlakásos otthonokban dolgozók (jellemzően átlagos életkorú nőket tömörítve) és a mentőtisztek (jellemzően az átlagos munkavállalónál fiatalabb férfiak), összesen a frontvonalban dolgozók 26 százalékát adva.

A koronavírus járvány sosem látott terhet ró mindannyiunkra, és ezek a terhek nem egyenlően oszlanak el. Elemzésünkben megmutattuk, hogy a női foglalkoztatottak között jelentősen magasabb a járványhelyzet frontvonalában dolgozók aránya, mint a férfiak esetében. Vannak kifejezetten magas arányban veszélyeztetett korúakat foglalkoztató szakmák, mint például az állatorvos, a takarító és a taxisofőr szakma. A frontvonalba tartozó szakmák túlnyomó részében alacsonyabb az átlagbér a hasonló végzettségűekhez képest, de kirívóan alacsony a bérezés az ápolási és gondozási munkák esetében, ahol a fertőzésveszély a frontvonal szakmákon belül is kiugróan magas. Emiatt ezeknél a szakmáknál kiemelkedően fontos lenne a jelenlegi helyzetben a társadalom érdekében nyújtott teljesítmény anyagi elismerése is.

 

[1] Az ADMIN3 a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK), a Magyar Államkincstár (MÁK), az Oktatási Hivatal (OH), a Pénzügyminisztérium (PM) és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) egyéni és vállalati szintű adatainak összekötésével jött létre. Az adatbázis a magyar lakosság anonimizált, 50 százalékos véletlen mintáját tartalmazza, 2003 és 2017 között. Az adatbázisról bővebben lásd Sebők Anna (2019): A KRTK Adatbank Kapcsolt Államigazgatási Paneladatbázisa. Közgazdasági Szemle LXVI. évf., 2019. november.

[2] Az adatok, amiket használunk, csak a hivatalosan, legalább heti 35 óra munkaidővel bejelentett alkalmazottakat fedik le, a feketén/szürkén foglalkoztatottakat nem. A bejelentett munkavállalók közül nem vesszük be a mintába azokat, akik az adott hónapban gyermekhez kapcsolódó ellátást (GYES, GYED, TGYÁS) vettek igénybe. Adatkorlátok miatt eltekintünk az egyéni vállalkozóktól (köztük a KATA-soktól), a társas vállalkozóktól, az őstermelőktől, és azoktól, akik egyszerűsített foglalkoztatás, közmunka, vagy egyéb nem tipikus foglalkoztatási jogviszony keretei között dolgoztak. Azoknál, akiknek egyszerre több állásuk is volt (a minta 10% ilyen), csak a főállást vesszük figyelembe.+