Szerző: Hermann Zoltán

Az iskolák bezárásával a magyar közoktatás egyik napról a másikra online távoktatási módszerekre állt át. Mindenki tudja, hogy vannak olyan diákok, akikhez a szükséges eszközök hiányában ezen a módon nem jut el az oktatás. Az azonban messze nem ilyen egyértelmű, hogy mennyien vannak, és mekkora problémát jelenthet ez most és a jövőben a közoktatás számára.

Itt az Országos kompetenciamérés 2017-es egyéni adatai alapján becsüljük meg, hogy a diákok mekkora részéhez nem juthat el az online távoktatás. A diákokat négy csoportba soroltuk: az első csoportban nincsen internetkapcsolat vagy nincsen számítógép a háztartásban, így ezeket a diákokat aligha éri el az online távoktatás. A második csoportban van internetkapcsolat, de hozzávetőlegesen 3 nappali tagozatos diákra jut egy számítógép, így az online távoktatáshoz való hozzáférés erősen korlátozott. A harmadik csoportban van internetkapcsolat, és hozzávetőlegesen 2 nappali tagozatos diákra jut egy számítógép, ami nem ideális, de kevésbé erős korlát, végül a negyedik csoportban minden diákra jut egy számítógép[i]. Azt feltételezzük, hogy az első két csoportba tartozó diákokat gyakorlatilag nem éri el az online távoktatás. Ez egy egyszerűsítő feltevés; nem vesszük figyelembe, hogy ezen diákok egy részének is van okostelefonja, de azt sem, hogy a háztartásban lévő számítógépeket nem csak a diákok használják. Ezzel együtt a becsléseink valószínűleg nagyságrendileg pontosak.

Az elemzés az Országos kompetenciamérés adataira épül. A program célja a diákok matematika és szövegértés készségeinek mérése standardizált tesztekkel. Ehhez kapcsolódóan a diákok kitöltenek egy háttérkérdőívet, amiben szerepel egy kérdés a háztartásban található számítógépek számára, ill. az internetkapcsolat létére vonatkozóan is. A mérés a teljes 6., 8. és 10. évfolyamra kiterjed, a speciális nevelési igényű tanulók kivételével. A tanulói háttérkérdőív kitöltése nem kötelező ugyan, de a diákok négyötöde kitölti. Az elemzéshez a 2017-es adatokat használjuk; ezek a kutatási célra elérhető legfrissebb egyéni adatok.

Az 1. ábra a korlátozott hozzáféréssel rendelkezők arányát mutatja be évfolyamonként. Sötétkék és világoskék színnel jelöltük azokat, akik gyakorlatilag nem, ill. alig elérhetők online, szürkével a valamelyest korlátozott hozzáféréssel rendelkezőket, a negyedik csoport nem szerepel az ábrán. A 6., 8. és 10. évfolyamon a diákok 12, 10 és 7 %-a egyáltalán nem elérhető, további 7, 7 és 6 százalék erősen korlátozottan elérhető az online oktatás számára. Összességében ez a diákok 20, 17 és 12%-a[ii]. Miközben a teljes közoktatás online üzemmódra állt át, az általános iskola felső tagozatán közel minden ötödik diák gyakorlatilag nem fér hozzá ehhez.

A 10. évfolyamon megfigyelhető jobb hozzáférési mutatók feltehetően összefüggnek azzal, hogy a hátrányos helyzetű diákok egy jelentős része 10-re már lemorzsolódott a közoktatásból.

1. ábra Korlátozott hozzáférés az online távoktatáshoz évfolyamonként, 2017, százalék

A fenti arányok hátterében jelentős társadalmi és területi különbségek állnak. A 2. ábra az anya iskolázottsága[iii] szerint mutatja be a hozzáférési problémákat. A nem vagy korlátozottan elérhető diákok aránya az iskolázatlan szülők esetében kiugróan magas (a felső tagozaton a diákok fele), de a szakmunkás végzettségű anyák gyermekei között is jelentős (a felső tagozaton a diákok ötöde), és az érettségizett, ill. diplomás anyák esetében sem elhanyagolható (10-5%).

2. ábra Korlátozott hozzáférés az online távoktatáshoz évfolyam és az anya iskolázottsága szerint, 2017, százalék

Ezek a társadalmi különbségek jelentős területi különbségeket eredményeznek, ezt mutatja be a 6. évfolyamra a 3. ábra. Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a diákok egyharmadához nem vagy csak erősen korlátozottan juthat el az online távoktatás, Budapesten és Győr-Moson-Sopron megyében ez az arány egytized. A területi különbségek mintázata 8. és 10. évfolyamon is hasonló.

3. ábra Korlátozott hozzáférés az online távoktatáshoz a 6. évfolyamon a lakóhely megyéje szerint, 2017, százalék

Fontos kiemelni, hogy az online nem vagy korlátozottan elérhető diákok körében nagyon sokaknak eleve nehézséget okoz a tanulmányi követelmények teljesítése. A 4. ábra a gyenge tanulmányi eredményű tanulók arányát mutatja be a 6. és 8. évfolyamon az online hozzáférés korlátozottsága szerinti csoportokban. Az online nem elérhető diákok több mint 40%-a 1-es vagy 2-es osztályzatot ért el félévkor matematikából. A korlátozott online hozzáféréssel rendelkezők között ez az arány közel 30%.

4. ábra A féléves matematika osztályzat alapján gyenge tanulmányi eredményű tanulók aránya az online oktatáshoz való hozzáférés korlátozottsága szerint a 6. és 8. évfolyamon, 2017, százalék

Összességében a diákok jelentős része – az általános iskolában közel minden ötödik diák – nem vagy csak erősen korlátozottan fér hozzá az online oktatáshoz. Közöttük sokaknak már eddig is nehézséget okozott az iskolai követelmények teljesítése; az online oktatásból való részleges vagy teljes kimaradásuk várhatóan növeli ezeket a problémákat, amelyeket ráadásul tovább súlyosbíthat a szülők munkanélkülivé válása.

Milyen következményekkel járhat mindez? A távoktatással általában növekedhetnek a társadalmi egyenlőtlenségek az oktatásban (és ez nem csak Magyarországon ad okot aggodalomra). Reális veszély, hogy az online oktatáshoz nem hozzáférő diákok számára ez tartós negatív hatásokkal járhat. Mivel közülük sokan már korábban is gyenge eredményeket értek el, a bukás határán álltak, nagyon valószínű, hogy online oktatás és aktív szülői segítség hiányában a többségük aligha tudná teljesíteni az év végi tanulmányi követelményeket. Az évismétlés ugyanakkor hosszú távú negatív hatással járhat a diákok további iskolai pályafutására, hiszen jelentősen növeli a lemorzsolódás veszélyét. Ugyanakkor azok az online oktatáshoz nem hozzáférő diákok is tartós hátrányt szenvedhetnek, akik korábban jó tanulmányi eredményt értek el, hiszen az esetlegesen leromló eredményeik ronthatják a továbbtanulási esélyeiket.

Milyen módon kerülhetők el vagy csökkenthetők ezek a tartós negatív hatások? Először, bár logikus lépésnek tűnik, rövidtávon aligha megvalósítható az érintett diákokat a szükséges eszközökkel ellátni. Ráadásul sok mélyszegénységben élő család esetében ez nem is feltétlenül jelentene megoldást. Ezen a téren az internet-hozzáférés javítása, támogatása jelenthet rövidtávú segítséget. Másodszor, elképzelhető, sőt, talán elkerülhetetlen is az év végi értékelés követelményeinek formális vagy informális lazítása, esetleg az értékelés elhalasztása vagy törlése. Ez azonban önmagában csak átmeneti megoldást jelent, hiszen ha szeptembertől az online távoktatásban résztvevők tudásához igazítva indul újra az oktatás, akkor az említett diákok továbbra is súlyos lemaradással küzdenek, és a következő tanévben fenyegeti őket az évismétlés. Ezek a következmények alighanem csak az online oktatásból kimaradó diákokra irányuló célzott oktatáspolitikai beavatkozásokkal, a pedagógiai ráfordítások növelésével enyhíthetők a következő tanév során.

[i] A második, harmadik és negyedik csoport pontos definíciója: az egy nappali tagozatos diákra jutó számítógépek száma a háztartásban: 0-nál nagyobb és 0,5-nél kisebb; legalább 0,5 és 1-nél kisebb; 1 vagy ennél nagyobb.

[ii] A diákok 15-20%-a nem tölti ki a kompetenciamérés háttérkérdőívét, így a fenti arányok kiszámításánál őket figyelmen kívül hagytuk. Hogyan befolyásolhatja ez az eredményeket? Egyfelől, abban a szélsőséges (és valószínűtlen) esetben, ha a nem válaszolók mindegyike rendelkezne internettel és elegendő számítógéppel, ezek az arányok 16, 13 és 10 % lennének. Másfelől, a nem kitöltők körében az átlagos teszteredmények valamivel alacsonyabbak, a matematika osztályzatuk átlagosan egy fél jeggyel gyengébb. Így, a tanulói teljesítmény és a családi háttér közötti összefüggések alapján azt feltételezhetjük, hogy a nem válaszolók között magasabb a korlátozott hozzáférésű diákok aránya, azaz a fenti arányok alsó becslésnek tekinthetők.

[iii] Az anya iskolázottsága hiányzó értékeit az apa iskolázottságával pótoltuk, ha az rendelkezésre állt (kb. a megfigyelések 1-1,5 százalékában).