Szerző: Czaller László, Elekes Zoltán, Tóth Gergő (ANET Lab)

A koronavírus járvány markáns gazdasági következménye a napi munkavégzés térbeliségének hirtelen és drasztikus átalakulása. Munkavállalók tömegei kényszerültek néhány hét alatt az eredeti munkahelyük helyett távoli munkavégzésre. Ennek a megvalósíthatósága azonban az egyes szakmáknál erősen eltérő. A kéményseprőknek, az orvosoknak vagy az éttermi felszolgálóknak nincs lehetőségünk arra, hogy távolról végezzék a munkájukat, míg webfejlesztőként, könyvelőként, vagy közgazdászként ennek nagyobb az esélye. A távoli munkavégzés lehetősége így egyrészt megosztja a munkaerőpiacot, mivel a két csoport eltérő kockázatokkal és kihívásokkal szembesül. Másrészt a távoli munkavégzés lehetősége azt is befolyásolja, hogy melyik gazdasági tevékenységet milyen mélyen érinti a kényszerű társadalmi távolságtartás. A következőkben azt mutatjuk meg, hogy az egyes gazdasági ágazatok között jelentős különbségek vannak a távoli munkavégzés megvalósíthatósága alapján. Arra is rámutatunk, hogy ebben erőteljes város-vidék polarizáció mutatkozik. 

Az elemzéshez az éves harmonizált Bértarifa-felvétel 2016-ra vonatkozó munkavállalói adatait használtuk fel, melyek a KRTK Adatbankjában érhetők el. Az adatbázis a költségvetési szektor összes intézményét tartalmazza, míg a magánszektorban egy bizonyos mérethatár felett az összes, míg a határ alatt véletlenszerűen kiválasztott vállalatokat tartalmaz. A mérethatár feletti vállalatok esetében a dolgozókról szintén egy véletlenszerű mintát látunk. A Bértarifa-felvétel során használt mintavételi eljárás abban segít nekünk, hogy anélkül tudjunk a gazdaság egészére jól közelítő becslést adni a különböző foglalkozások és munkakörök arányáról, hogy ismernénk a foglalkoztatottak teljes hazai populációjának minden egyes elemét. Az adatbázishoz hozzákapcsoltunk egy olyan változót, ami azt mutatja meg, hogy az adott munkakör elméletileg ellátható-e távmunkában, vagy sem. Ennek megfelelően a változó két értéket vehet fel: 0-t, ha a munkakört nem lehet otthonról, távmunkában végezni, illetve 1-et, ha igen. A különböző munkakörök besorolását Dingel és Neiman végezték el az O*NET adatbázis alapján, ami részletes és naprakész információkkal szolgál a különböző foglalkozások körében elvégzendő munka jellegéről. A szerzők azokat a munkaköröket tekintették alkalmasnak a távmunkára, ahol a munkavégzés helyszíne kötetlen, nem szükséges  hozzá munkagépeket és speciális berendezéseket kezelni, illetve nem kell hozzá járművet vezetni. Ennek megfelelően a kéményseprők, a vám- és pénzügyőrök, a nehézgépkezelők, vagy a pincérek 0-ás besorolást, míg a webfejlesztők, a könyvelők,  illetve az irodai munkát végzők többsége 1-es besorolást kapott.

A távmunka kétértékű mutatószámát nemzetgazdasági áganként aggregálva megkapjuk a távoli munkavégzés valószínűségének indexét, ami azt mutatja meg, hogy ha az adott ágazatból véletlenszerűen kiválasztunk egy munkavállalót, mekkora annak a valószínűsége, hogy az illető otthonról tudja végezni a munkáját[1]. A távmunka valószínűségét az ágazati foglalkoztatás létszámadataival összevetve átfogó képet kaphatunk arról, hogy mely ágazatok szembesülnek leginkább a járvány megfékezése érdekében hozott intézkedések esetleges gazdasági kihívásaival. Jelentős munkaerőpiaci zavarok ugyanis azokban az ágazatokban várhatók, ahol viszonylag magas a foglalkoztatottak száma és a távoli munkavégzés lehetősége kevésbé adott. Tipikusan ide sorolhatók a termelő szektorokba tartozó ágazatok, melyek jellemzően valamilyen helyhez kötött erőforrásra támaszkodnak. Ilyenek a feldolgozóipar, az építőipar, a szállítás és raktározás, illetve a mezőgazdaság, ahol a társadalmi távolságtartás betart(at)ása jelentős visszaesést eredményezhet. A szolgáltató szektor ágazatai közül a járvány egyértelmű vesztese a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás, ahol a visszaeső kereslet az ágazatot jelentős kihívások elé állítja. Ugyancsak kevéssé végezhetőek távolról a humán-egészségügyi, és szociális ellátáshoz kötődő tevékenységek, melyek a koronavírus elleni küzdelem frontvonalában dolgozók többségét foglalkoztatják, több mint kétszázezer háztartás megélhetését biztosítva. Tekintve, hogy ebben az ágazatban a közszféra súlya jelentős, itt kevésbé a piaci kereslet visszaesése, inkább a járvány további terjedése jelenthet problémát.

Ezzel szemben az információ és kommunikáció, a tudományos és műszaki tevékenységek, valamint a pénzügy és biztosítás területén a visszaesés várható mértéke csekély, hiszen egyrészt ezek az ágazatok viszonylag kisebb embertömeget foglalkoztatnak, másrészt itt jellemző leginkább, hogy egy-egy munkakör távolról is végezhető. Ugyancsak magas az oktatási ágazathoz köthető, távolról végezhető foglalkozások aránya, viszont lényeges kiemelni, hogy az oktatási feladatok távmunkában történő elvégzésének elvi lehetősége nem mindenkinek biztosít hozzáférést az oktatáshoz. Végül említést érdemel a kereskedelem is, amely köztes pozíciója mellett egészen speciális helyzetben van. Ennek az ágazatnak a foglalkoztatási súlya kiemelkedő (a feldolgozóipar után a második), ugyanakkor a termelő ágazatok többségéhez képest nagyobb annak a valószínűsége, hogy egy adott munkavállaló potenciálisan otthonról végezze el munkáját.

1. ábra. A távoli munkavégzés valószínűsége és foglalkoztatottak száma ágazatonként.
Megjegyzés: a piros szaggatott vonalak az adott változó medián értékét mutatják.

A távoli munkavégzés elvi lehetőségét az ágazatok mellett érdemes településtípusok szerinti bontásban is megvizsgálni. Mivel a különböző munkakörök nem egyenletesen oszlanak el az országban, ezért a járvány okozta gazdasági kihívásoknak jelentős földrajzi dimenziója lehet. A 2. ábra a távmunka valószínűségét mérő változó településtípusok szerinti aggregációját mutatja. Ez alapján azt állíthatjuk, hogy az ország többi részéhez viszonyítva átlagosan Budapesten van a legnagyobb valószínűsége annak, hogy valaki a járvány alatt otthonról folytassa a munkát. Míg a fővárosban tíz emberből négy képes távmunkában ellátni feladatait, addig ez az arány drasztikusan csökken, ahogy alacsonyabb lélekszámú települések felé haladunk. A megyeszékhelyeken és megyei jogú városokban átlagosan minden negyedik, míg más városokban hozzávetőleg minden ötödik embernek van olyan foglalkozása, ami távmunkában végezhető. A községeken ez az arány alig több mint tíz százalék.

2. ábra. Távoli munkavégzés valószínűsége településtípusonként.

A településtípusok között megfigyelhető különbségeket az ágazatok egyenetlen megoszlása, illetve az egyes ágazatokon belül a termelési és irányítási funkciók térbeli szétválása okozza (3. ábra). A nagyvállalatok székhelye jellemzően a fővárosban vagy más nagyobb városokban található, míg kirendeltségei, termelő üzemei a városok peremére, illetve más kisebb településekre szorulnak. A vállalaton belüli munkamegosztás a földrajzi térbe is kivetül, ebből adódóan egy-egy ágazaton belül a városokba koncentrálódnak azok a foglalkozások, amelyek könnyebben végezhetők távmunkában. A vizsgált 19 ágazat esetében jelentős különbségek mutatkoznak a távoli munkavégzés lehetőségével kapcsolatban, jobbára Budapest és a vidéki nagyvárosok javára. Különösen nagyok a területi különbségek a bányászat, kőfejtés esetében, ahol a nyersanyag-kitermeléssel, a tárolással, valamint az ehhez szükséges berendezések üzemeltetésével kapcsolatos tevékenységek jellemzően vidéken koncentrálódnak, szemben a vállalatirányítási és adminisztratív feladatokkal, amelyek főleg a nagyvárosokban találhatók. Hasonló a helyzet a feldolgozóipar, a szállítás, raktározás és a közüzemi energiaszolgáltatás esetében is. Ugyancsak jelentős a különbség a közigazgatás esetében is, ahol a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést biztosító személyes ügyintézés, illetve olyan közszolgáltatások, mint a tűzoltóság és a honvédelem jobban szétterülnek az ország területén, ellentétben az államhatalmi szervek jogalkotói, végrehajtói tevékenységével, illetve a pénzügyi igazgatás és ellenőrzés funkcióival, melyek szinte kizárólag a fővárosban koncentrálódik. Az oktatás esetében megfigyelhető jelentős mértékű különbségek elsősorban abból fakadnak, hogy míg a közoktatás különböző szintjein dolgozó oktatók, illetve az intézmények működését biztosító személyzet esetében az eloszlás egyenletesebb, a felsőoktatás, a pedagógiai szaktanácsadás, továbbképzés illetve a kulturális képzés főként a városokban koncentrálódik. A szakmai, tudományos, műszaki tevékenység esetében a tudásintenzív szolgáltató tevékenységek (pl. számvitel, üzletviteli tanácsadás, jogi tevékenység, műszaki tervezés, tudományos kutatás stb.) koncentrálódnak nagyobb településeken, míg a termelő szektor működését támogató, helyhez kötött és személyes kontaktust igénylő szakosított szolgáltatások (pl. műszaki vizsgálat és ellenőrzés, állategészségügy) súlya magasabb vidéken. Végül megfigyelhető az is, hogy a távmunkában legkevésbé működőképes ágazatok, így a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás, illetve a mezőgazdaság esetében ez a térbeli mintázat alig figyelhető meg: a kapcsolódó foglalkozások a nagyvárosban és kistelepüléseken egyaránt helyben végezhetőek.

3. ábra. Távoli munkavégzés valószínűsége ágazatonként és településtípusonként.

Elemzésünk alacsony ágazati felbontása ellenére is jól kivehető, hogy az egyes iparágakban igen különböző a távoli munkavégzés lehetősége, ami a koronavírus-járvány nyomán keletkező gazdasági sokkhatás ágazati differenciáltságára hívja fel a figyelmet. A távmunka lehetősége azonban egyes ágazatokban függ az elhelyezkedéstől is. A fővárosban és a nagyobb városokban inkább találunk olyan foglalkozásokat, amelyek távmunkában végezhetőek, melyből az következik, hogy a nagyobb városok gazdasága ellenállóbb a jelenlegi és várható gazdasági kihívásokkal szemben, míg a kisebb települések kiszolgáltatottabbak. Ez egyaránt betudható az ágazatok egyenetlen térbeli eloszlásának, illetve az ágazatokon belüli funkcionális munkamegosztásnak is, amely bizonyos feladatokat az ország meghatározott pontjaira delegál.

[1] A módszer alkalmazásának korlátai sokrétűek. Egyrészt mind ágazati, mind területi felbontását tekintve csak egy átfogó képet tud adni. Jelentős különbségek lehetnek az egyes ágazatokhoz tartozó al- és szakágazatok távoli munkavégzésre való alkalmasságában. Ugyanígy, vélhetően térben erősebben differenciált az ágazati munkamegosztás, mint amelyet az itt alkalmazott négyes csoportosítás képes megjeleníteni. Másrészt, ezzel összefüggésben, az elemzés során nem vettük figyelembe annak a jelentőségét, hogy egy iparág távoli munkavégzésben való működése függ az azt alkotó különböző foglalkozások közötti kiegészítő viszony erősségétől. Ennek megfelelően, azokban az ágazatokban, ahol a helyhez kötött tevékenység megköveteli a távmunkában végzendő tevékenység jelenlétét, túlbecsüljük a távmunka valószínűségét, még akkor is, ha viszonylag kisszámú olyan foglalkozás van, amely távolról nem végezhető. Ezzel ellentétben, azokban az iparágakban, ahol a helyben végezhető tevékenységek előrehaladásának ideiglenes szüneteltetése nem hátráltatja jelentősen az ügymenetet, a munkahelytől való távolmaradás a helyhez kötött foglalkozások esetében is könnyebben megoldható a cég számára. Ezen kívül a módszer nem számol azzal sem, hogy a cégek távmunka-hajlandósága elmarad az elméleti maximumtól. Emiatt a cikkben kalkulált távmunka-valószínűségek ágazattól és földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül a felső korlátját adják meg a valós értékeknek. Végül az egyes foglalkozások tevékenység tartalma, így a távolról való munkavégzés lehetősége az Amerikai Egyesült Államokban gyűjtött adatok alapján került meghatározásra, így figyelmen kívül hagyhat olyan szempontokat, amelyek kifejezetten a hazai munkaerőpiacot és munkaszervezést jellemzik.