Absztrakt
Előadásunk két magyarországi esettanulmány segítségével vizsgálja a falusi turizmussal és a dzsentrifikációval kapcsolatos dilemmákat, problémákat és siker tényezőket a területi fejlesztés kontextusában. A falusi turizmust a fejlesztéspolitika régóta mindenhol alkalmazható, kisvállalkozásokat, helyi értékeket segítő, helyi fejlődést indukáló ’csodaszerként’ kezeli és nagyon jelentős összegekkel támogatja Európa szerte. Ugyanakkor, a mélyebb elemzés még a sikeres turisztikai desztinációk esetében is sok problémát, ellentmondást hoz a felszínre. Kutatásunk eredményei szerint a falusi turizmus és a vidéki dzsentrifikáció iteratív kölcsönhatása jól magyarázza a turisztikai alapú fejlődés folyamatait és eredményeit. Elemzésünk párhuzamosan észlelt gazdasági, társadalmi és kulturális dimenziókon alapul, melyek a különböző szereplők nézőpontjából gyakran kettészakadt valóságokként jelennek meg. Mindez akadályt jelent a közös célok meghatározásában, a fejlesztési stratégiák kialakításában és általában a kommunikációban. A falusi turizmus tehát nem csodaszer, leginkább olyan kívülről érkező hatásként (esetleg a ’gyarmatosítás speciális eseteként’) kell értelmeznünk, ami felhasznál bizonyos helyi erőforrásokat (tér, föld, kultúra, stb.), alapvetően városi kulturális és gazdasági kontextust (virtuális turisztikai valóságot) létrehozva a vidéki lokalitásokban. Bár első megközelítésben a falusi turizmus könnyen átültethető, eredményes útnak tűnik a területi fejlesztésben, ez a módszer is csak a neo-endogén fejlesztési elvek következetes alkalmazása esetén hozhat pozitív strukturális változásokat, a területi fejlesztés eszközeként csak nagy körültekintéssel szabad használni.
Az előadás a ’Mítosz és realitás, helyi élelmiszerrendszer a ’Magyar Provence’-ban – diskurzusok, termelők, vásárlók és társadalomgazdasági hatások’ (Lo-Káli) NKFIH támogatásával megvalósuló K- 129097 témaszámú kutatás eredményeinek alapján készült.
A Lo-Káli-ról további információk találhatók az alábbi oldalakon: