Absztrakt:
Az oltás végső megoldást jelenthet a járvány által kiváltott egészségügyi válságra, de allokációja összetett feladat, amelyben gazdasági és társadalmi szempontok is szerepet játszhatnak. Kérdés, hogy a korlátozott számú korai oltóanyaggal miként lehet legjobban mérsékelni a fertőzési kockázatot, illetve csökkenteni a gazdasági bizonytalanságot. Ebben az előadásban arra vállalkozunk, hogy a SARS-COV2 vírus lokális terjedésének fontos munkavégzéshez kapcsolódó tényezői, a távmunka kapacitás és munkába járás, illetve a beszállítói hálózatok szerkezeti jellemzői között keressünk empírikus kapcsolatot. A vizsgálatunk két kapcsolódó részből áll. Először az ÁFA-jelentésekből feltárt input-output hálózatban iparág-régió szinten mutatjuk be a távmunka kapacitás jelentőségét. Ezt követően mobil-cella adatokból tárjuk fel a feldolgozóipari vállalatok munkavállalóinak lakóhely- és munkábajárási mintázatait, amit összevetünk a cégek beszállítói hálózatban betöltött pozíciójával. Eredményeink arra utalnak, hogy a városi térségek azon iparágaiban érdemes elkezdeni a munkavállalók oltását, ahol a távmunka kapacitás alacsony. Ezek jellemzően nagy iparágak, melyek központiak az input-output hálózatban. A magas népsűrűségű lakóhelyen élő munkavállalók immunizálásával olyan cégek termelési kockázatai csökkenthetők, amelyek sok és nehezen helyettesíthető értékláncban szerepelnek.