Az elmúlt évtizedben számos európai országban, köztük Magyarországon is elérhetővé váltak a népesség jelentős részét lefedő kapcsolt munkáltató-munkavállaló panelek. Ezen adatbázisok kapcsolt jellegét és az egynél több fixhatást tartalmazó béregyenleteket (AKM-modellek) hatékonyan becsülni képes módszerek elterjedését kihasználva született a munkagazdaságtani irodalomban egy olyan kutatási irány, mely a vállalatok közötti különbségek szerepét vizsgálja a bérek különbözőségének magyarázatában. Ezen modellekben a bérkülönbségek a megfigyelhető tényezőkön (kor, tapasztalat) túl a vállalatok termelékenységében/bérezésében illetve a dolgozók nem megfigyelhető produktivitásában lévő különbségekből állnak össze. Az ezekben rejlő variancia mellett tovább növeli az egyenlőtlenségeket az úgynevezetett (pozitív) asszortatív párosítás (assortative matching) jelenléte is – miszerint a jobb cégek szerzik meg a jobb képességű munkaerőt, prémiumot fizetve az amúgy is magasan keresőknek. Jelen tanulmány a legújabb magyar adatokat használva és az irodalom legújabb kutatásait alapul véve mutatja be, miként áll össze a magyar bérstruktúra, különös tekintettel az alábbi kérdésekre. A bérkülönbségek mekkora hányada generálódik vállalatok között, illetve azokon belül? A munkáltatók illetve a személyek különbözőségei mekkora hányadban járulnak hozzá a teljes bérszóródáshoz? Jelen van-e a pozitív asszortatív párosítás a magyar munkaerőpiacon? Utóbbi kérdés kapcsán a tanulmány megpróbálja kihasználni a magyar adminisztratív adatok (Admin3) egyedien gazdag tartalmát, különös tekintettel az oktatási háttérről valamint a vállalatokról elérhető részletes információkat, hogy megvizsgálja, magyarázható-e az asszortativitás jelenléte bizonyos megfigyelhető tényezőkkel.