Előadó: Simonovits András
A magyar nyugdíjrendszert három középtávú feszültség jellemzi. 1. Az egymás utáni évjáratok közti nyugdíjolló egyre jobban szétnyílik. 2. Az új évjáratok nyugdíjpolarizálódása a járulékplafon, de még inkább az „arányos” szja bevezetése miatt egyre fokozódik. 3. Az emelkedő általános nyugdíjkorhatár merevsége és a Nők40 lazasága egyre inkább szembekerül egymással. Hogyan enyhíthetők a feszültségek? ad 1) Lassítani kell a reálbér-emelést, és le kell állni a szochó-kulcs további csökkentésével. Óvatosan és a nyugdíjazás időpontját is figyelembe véve korrigálni kell a korábbi nyugdíjakat, vállalva a tb-járulékkulcs emelését is. ad 2) Vissza kell vezetni a járulékplafont, és ha nem lehet visszatérni a progresszív szja-hoz, akkor a jelenleg csak nyomaiban létező degresszió hatókörét kell jelentősen tágítani. ad 3) Vissza kell térni a 2009-es méltányosan csökkentett előrehozott nyugdíjhoz, és fokozatosan meg kell szabadulni a Nők40-től.