Simonovits András: Még egyszer az erőltetett járulékkulcs-csökkentésről

BlogFöldi Adrienn

A munkáltatói járulékkulcs (szocho) 2016 és 2022 között részben megvalósult, részben tervezett csökkentésének szinte mindenki örül, mert a munkáltatót terhelő – a munkaerőhiány által kikényszerített – nettóbéremelés egy jelentős részét az állam magára vállalja. Valóban látványos, hogy a szochokulcs a 2016-os 27%-ról 2019. júliusától 17,5%-ra csökkent, (bár 2019. évi átlagában ez még 18,5%). Hírek szerint a jövőre tervezett 15,5% csökkentett kulcs csak 2020. október 1-jén lépne életben, (2020. év átlagban ez 17%). Emiatt a 2021-re és 2022-re előirányzott 13,5 és 11,5%-ot 15 és 13%-ra emeljük, emellett önkényesen kivetítjük a jelenlegi szocho megoszlást a jövőre.
Előző feljegyzésemben erőltetettnek neveztem e folyamatot, mert 1) túlzott a cél és túl gyors az ütemezés, 2) mesterségesen gyorsítja az amúgy is gyors nettó reálbér-növekedést (míg reálértékben a szuperbruttó bér „csak” 32%-kal nő a hat év alatt, addig a nettó bér 50%-kal), és 3) ezzel a már megállapított nyugdíjak árindexálásán keresztül mértéktelenül tágítja az egymás utáni évjáratok nyugdíjkülönbségeit.
Széphelyi Attila több magánlevelében kritikusan továbbvitte az elemzésem, s új írásomban ezekből két pontot veszek figyelembe: a) az önkényesen 5%-os munkáltatói egészségügyi járulékkulcsot az összevissza változó valóságos pályával helyettesítem (Széphelyi adatai), és külön említés nélkül a szuperbruttó bér számításánál b) hozzáadom az általában elfelejtett, és kb. 47%-ban érvényesülő 1,5%-os szakképzési járulékot, azaz 0,7%-ot. Emellett néhány ponton javítom a korábbi szöveget. A két tanulmány között az eltérések inkább mennyiségiek, mint minőségiek, de fontosnak éreztem a pontosítást.

>>Tovább a teljes cikkre

 

Felhasználási feltételek
Impresszum
Intézményünk országos ésnemzetközi hálózati kapcsolatátaz NIIF program biztosítja
Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézet
© Copyright 2020. Minden jog fenntartva.