Sokan csodaszerként tekintetnek a részmunkaidőre a foglalkoztatási problémák megoldásában.  Pedig ez a foglalkoztatás forma nem minden területen alkalmas gondok enyhítésére. Kutatásom alapján a részmunkaidő alkalmazásának alapvető befolyásoló tényezői a szektorális és tevékenységi sajátosságok.

A rész- és teljes munkaidőben foglalkoztatottak szektorok szerinti megoszlását az EU 27 tagállamának átlaga alapján az alábbi táblázat mutatja.

A rész- és teljes munkaidőben foglalkoztatottak megoszlása az EU-27-ben nemzetgazdasági szektorok szerint, 2008-2012

           Forrás: KSH

Az táblázat alapján a részmunkaidő döntően a szolgáltatási szektor foglalkoztatási formája.

A részmunkaidő alkalmazásának fontos befolyásoló tényezője a gazdasági tevékenység hullámzása vagy folyamatos jellege.  Az táblázatban bemutatott összefüggés oka az, hogy a  gazdasági tevékenység hullámzása elsősorban a szolgáltatási szektorra jellemző.

A gazdasági tevékenység hullámzásban érintett szolgáltatási szektorban egyre nagyobb szerepet kapnak az intenzív munka- és munkaidő-szervezési módszerek. A munkaidőben és munkaidő-szervezésben változások figyelhetők meg. Ennek egyik legfontosabb tényezője a munkaidő rugalmasítása: növekszik a gazdasági tevékenység hullámzásához igazított munkaidő és munka a teljes munkaidő rovására. Ezt többek között a részmunkaidős dolgozókkal érik el, mivel az ő rövid munkaidejük lehetővé teszi, hogy a munkáltató a napnak, illetetve a hétnek arra az időszakára koncentrálja a foglalkoztatásukat, amikor szükség van rájuk.  A gazdasági tevékenység hullámzásából adódó feladatok ellátására tehát a vállalatok számára a részmunka sokszor előnyösebb lehet, mint a teljes munkaidő.

A szolgáltatási szektorban a gazdasági tevékenység hullámzásának sokszínűsége miatt a munkaszervezet modernizációjában és a terjeszkedési stratégiában központi szerepe lehet a vállalatok „testére szabott” keveréknek, amint a teljes munkaidőből, a részmunkaidőből, továbbá más foglakoztatási formákból (pl. határozott idejű foglalkoztatás, szezonális munka, stb.) létrehoznak.

A termelő tevékenységekre általában nem jellemző a gazdasági tevékenység napi hullámzása. Ezeknél az alkalmazott technológia és a szalagszerű termelés feltételezi – ellentétben a rövid távú hullámzásban érintett szolgáltató tevékenységekkel – a folyamatos gazdasági tevékenységet, és az ehhez igazodó több műszakos folyamatos munka a gazdaságos. Ha a dolgozó felveszi a munkát, a műszak teljes időszakában végig kell vinni a folyamatot a váltótárs megérkezéséig.  A folyamatos gazdasági tevékenységhez igazodó műszaki és technikai eszközök, a technológia és a gépek bonyolult kezelési ismerete kvalifikált, gyakorlott és szakképzett, a technikát biztonságosan kezelő teljes munkaidős dolgozók alkalmazását feltételezi. A fejlett műszaki berendezéseket kezelő, illetve kiszolgáló munkavállalók napi részmunkaideje nem gazdaságos. Mivel a technológiát nem lehet széttagolni, nincs mód a munkafeladatok szétválasztására sem.

A részmunkaidő alkalmazását befolyásolja a hullámzás időtávja. A részmunkaidő potenciális alkalmazási lehetőségeinek vizsgálatánál a gazdasági tevékenység hullámzásának a következő két típusát célszerű megkülönböztetni:

·         Rövid távú, héten és napon belüli hullámzás.

·         Hosszú távú, éven belüli szezonalítás és idényjelleg.

A részmunkaidős foglalkoztatás jellemzője a teljes munkaidőnél rövidebb munkaidő. A hazai munkajogi szabályozás nem tiltja, hogy a részmunkaidő kéthónapos, munkahelyi kollektív szerződés alapján négy hónapos, több munkáltatóra kiterjedő kollektív szerződés alapján hat hónapos átlagban is alkalmazható legyen, a munkaidő-kiegyenlítésre vonatkozó szabályok betartása mellett. Az ezen alapuló éves, féléves, vagy rövidebb távú munkaidő-keretek azonban még nem terjedtek el Magyarországon. Ennek oka, hogy a hazai gyakorlat nehezen tud elszakadni a beidegződött napi gondolkodásmódtól, illetve a napi 4, 6 vagy 7 órás részmunkaidős rendszertől.  Emiatt a részmunkaidős foglalkoztatás rugalmatlanná válik, szerepe leszűkül és nem tudta funkcióját betölteni a hónapon és héten belüli hullámzásban és az éven belüli szezonalításban. 

Magyarországon 2012-ben a vállalati szférában a szolgáltatási szektor ágazatai közül a részmunkaidős foglalkoztatásban legmagasabb volt a kiskereskedelem részaránya, azt követte a vendéglátás és szálláshely-szolgáltatás, továbbá az adminisztratív és szolgáltatást támogató gazdasági tevékenységek részesedése. A költségvetési szférában kimagaslik az egészségügyi és szociális ellátási ág, továbbá az oktatás szerepe. 

A teljes cikk a Munkaügyi Szemlében lesz olvasható 2014-ben.