Amikor az Országgyűlés az államadósság növekedésének korlátozását célzó 2008. évi LXXXV. törvény javaslatát tárgyalta, a Fidesz főképp a javasolt szabályrendszer transzparenciáját hiányolta. Nem teljesen alaptalanul: a rendszer valóban bonyolult volt. Azonban nem volt átláthatatlan, és bonyolultsága a javára vált. Nézzük itt az egyik – rövidebben tárgyalható – bonyolultságát. Ez abban állt, hogy az államadósság növekedésének korlátozását csak a későbbi évek költségvetésének tervezésénél kellett közvetlenül szem előtt tartani, ennek alapján meg kellett határozni egy költségvetési (államháztartási) egyenleg-előirányzatot. Viszont később, a mindenkori folyó évi gazdálkodásnál már nem az államadóssággal kellett operálni. Ehelyett akkor már csak a korábban meghatározott éves egyenleg-előirányzat tartásáról volt szó. Most a Fidesz-kormány ennek a rendszernek az eltörlését javasolja az Országgyűlésnek, továbbá új, egyszerűbb szabályok bevezetését az államadósság növekedésének megakadályozására. Az új szabályok egyszerűsége az előbb tárgyalt vonatkozásban abban áll, hogy itt nemcsak az előzetes tervezésben, hanem az éves költségvetés végrehajtása során is közvetlenül az államadósság alakulására kell figyelni, annak túlzott növekedését kell megakadályozni. Ez pedig azért problematikus, mert az államadósság nagyságát a forintárfolyam változása is befolyásolja. Ha például a forint erősödik, akkor az adósság (nem forintban denominált része) forintban csökken. Ez alkalmat ad arra, hogy a kormány féktelenül költekezzen. Ha pedig a forint gyengül, a kormány elvileg súlyos (gyakran nyilván megvalósíthatatlan) restrikcióra kényszerül. Tegyük föl, hogy december elején a forint 5 százalékkal leértékelődik az euróhoz képest, és az államadósság fele euróban van. Akkor ahhoz, hogy ettől ne nőjön az év végére az államadósság forintértéke, az államadósság 2,5 százalékának, a mai adósságszintet figyelembe véve a GDP 2 százalékának megfelelő, félbillió forintot meghaladó megtakarítást kell decemberben megvalósítani. Ez valamivel több mint másfél havi nyugdíj ki nem fizetésével lenne megvalósítható, de decemberben már csak egy havinak a kifizetése van hátra, a többit vissza kéne kérni a nyugdíjasoktól. Mindez abszurd. A régi szabály mellett nem merülne föl ez a probléma.
Az új szabályozás tehát nem jó. De van benne szellemes ötlet. Ilyen az alapvető zsinórmérték meghatározása, amely szerint „az államadósság megelőző évhez viszonyított növekedési üteme ne haladja meg a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott, a költségvetési évre várható infláció és bruttó hazai termék reál növekedési üteme felének a különbségét”. Igen, jó kiindulópont az, hogy az adósság nőhet az inflációval, mert azzal a bruttó hazai termék is nő, így az utóbbihoz képest az adósság nem fog nőni. És ugyancsak jogos elvárni azt, hogy gyorsabb gazdasági növekedés idején, amikor kevesebb szociális kiadásra van szükség és bővebben folynak be az adók, kisebb legyen a deficit. Tehát abból, amennyi adósság-növekedést az infláció alapján meg lehetne engedni, vonjuk le a bruttó hazai termék reális növekedési ütemének felét. Ismételjük ezt most meg „alulról” nézve: minél kisebb a reálnövekedés, annál kevesebbet – egy százalékos növekedés esetén csak fél százalékpontot – kell levonni az inflációból. Tehát az utóbbi esetben már majdnem az inflációval azonos ütemben növekedhet az államadósság. Abban a még rosszabb esetben pedig, ha a reálnövekedés negatív, akkor természetesen az adósság az inflációnál nagyobb mértékben nőhet. A szabály itt is közvetlenül alkalmazható: a reálnövekedés felét le kell vonni az inflációból, azaz végül is hozzá kell adni, mert pozitív számból negatívot kivonni annyi, mint az ellentettjét hozzáadni.
Nézzük, mi lett volna a helyzet pl. 2009-ben. Akkor az infláció – ha az Eurostat harmonizált fogyasztói árindexét vesszük – 6 százalékos volt nálunk. A GDP pedig 6,8 százalékkal csökkent. Ennek a felét hozzáadva az infláció 6 százalékához megkapjuk a 2009-ben megengedhető államadósság-növekedést: 9,4 százalék. De hoppá! Ténylegesen az adósság – az Európai Bizottság vonatkozó hivatalos honlapja (AMECO) szerint – csak 5,6 százalékkal nőtt abban az évben: 19,3 billió forintról 20,4 billióra.
Ez igen! Az Orbán-kormánynak ez a törvényjavaslata nagyon komoly elismerése a Gyurcsány-kormány által annak utolsó hónapjaiban, továbbá a Bajnai-kormány által az államadósság-növekedés korlátozására tett erőfeszítéseknek. Ennek alapján azt is gondolhatnánk, hogy küszöbön áll magas állami kitüntetések adományozása e kormányok tagjainak. Főleg akkor gondolhatnánk ezt, ha a Marsról jöttünk volna.
